Mi történt száz évvel ezelőtt?

Villanások a Kelet XVII. (XXX) évfolyamából

Természetesen ez a dolgozat nem a teljesség igényével készült, és még csak kísérletet sem teszek arra, hogy gazdasági, politikai vagy kultúrtörténeti keresztmetszetét adjam az adott kornak, illetve elemezzem a szabadkőművesség akkori helyzetét, tevékenységét. Kérem a testvéreket, fogadják el kivételesen, hogy a szokásos komoly, míves munkák közé ezúttal egy felületes, de némi érdeklődésre talán mégis igényt tartó rajzolat furakszik be, hogy úgy mondjam, felüdülésül.

Nos, először is 1905. Frissítsük fel történelmi tanulmányainkat, mi történt akkoriban. Még tart az orosz japán háború, a japánok elfoglalják Port Arthurt. A cár engedélyezi egy tanácsadó testület, a duma létrehozását, Franciaország és a Szentszék megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat, miután a franciák végrehajtják az állam és az egyház teljes szétválasztását. Ennek szabadkőműves vonatkozásaira később még visszatérek. Pesten kirobban a munkásság első általános politikai sztrájkja. József Attila megszületik, Ady ebben az évben írja legnagyobb verseit, Bartók és Kodály megírják első népdalfeldolgozásaikat. Drezdában megalakul a Brücke /Híd/ expresszionista művészcsoport, Párizsban már a Fauve-ok /vadak/ állítanak ki Henry Mattisse vezetésével, Picasso úgynevezett rózsaszín korszaka is ez évben kezdődik. 1905-ben Albert Einstein a speciális relativitáselmélettel forradalmasítja a fizikát, Robert Koch kapja az orvosi Nobel díjat, London, Párizs és Berlinben üzembe állnak az első benzinmotoros autóbuszok. Ebben az évben alapítják meg a Rotary Club-ot.

És akkor a Kőművesség. A svájci Nagypáholy által közzétett adatok szerint 1905-ben Angliának 2553 páholya van /ebből London 577 páholy/ 300 000 taggal, Írországnak 450 páholya van 22 000 taggal, Skóciának 700 páholya van 75 000 taggal. Franciaország 386 páholy 75 000 tag, Németország 655 páholy 50 700 tag, Magyarország 59 páholy 4000 tag, tovább nem sorolom, nem álltunk rosszul. Észak- Amerikában viszont ekkoriban csupán 13 000 páholy volt 1 050 000 taggal. Ezt a számot mára alaposan feljavították.
Az európai adatok viszont meglehetősen csalókák, ekkoriban még egybeszámolták a János-rendi és Nagyoriens-beli kőműveseket, bár épp ekkoriban indultak meg azok a bomlási folyamatok, amik elvezettek a későbbi teljes szakításhoz.
Jellemző az a Grosse National-Mutterloge által szeptember 30-án tárgyalt indítvány, melyet a hamburgi Nagypáholy nyújtott be a Grand Loge de France elismerése tárgyában. Ezt végül elutasították, mivel a Német Nagypáholyok direktóriuma nem vállalt közösséget az „új” szabadkőművességgel, mely ateizmusa mellett politikai, szocális törekvéseket is felkarolt.
Hogy ez mit jelentett a valóságban, arra példa, hogy a francia Nagy-Oriensben a következő Alkotmánymódosítást indítványozták: „Mondassék ki, hogy elsőfokú szabadkőműves vétséget követ el világi iskolának az a szabadkőműves vezetője, aki kötelezi beosztottjait, vagy tűri, hogy a tanulókat bármely vallásfelekezet istentiszteletére vezessék”. Szerencsére ezt elutasították, azzal a másik javaslattal együtt, mely javasolta, idézem: „Akit megkereszteltek, vagy megbérmáltak, vagy aki egyházilag kötött házasságot, szabadkőműves ne lehessen, vagy ne maradhasson.” Ez a javaslat egyébként derültségbe fulladt, minekutána az elnök kijelentette, hogy ennek elfogadása esetén véget érne a Nagygyűlés, mivel alig maradna ott valaki, aki megfelelne az indítvány követeléseinek.
Könnyű ma megmosolyogni ezeket a finoman fogalmazva is „túlkapásokat”, ne feledjük el, hogy az adott korban olyan égető társadalmi problémák voltak, olyan szociális igazságtalanságok, melyek mellett tisztességes ember nem igen mehetett el, így bocsánatos bűnnek számított, ha egy olyan komoly társadalmi háttérrel rendelkező szervezet, mint a szabadkőművesség a napi politizálást elutasító álláspontja ellenére nem nézte tétlenül a nők és a gyermekek kizsákmányolását.
Ha már a nők szóba kerültek, meg kell jegyeznem, hogy a francia Nagy-Oriensben ebben az évben néhányan kampányt indítottak, hogy nőket is lehessen fölvenni a páholyokba, de szerencsére a Nagygyűlésen a jelenlevő 359 küldöttből 267 ezt elutasította. Így a kérdés lekerült napirendről, ugyanakkor a vegyes páholyok /”Le Droit Humain”/ látogatására vonatkozó tilalmat hatályon kívül helyezték.

A francia Nagy-Oriens közgyűlése azt is kimondta, hogy szükségesnek tartja az ipari munkástörvények felülvizsgálatát a gyermekmunkával, a nők szülési szabadságával kapcsolatban, és hogy az oktatás legyen kötelező a 16. életévig.
Ezek a kérdések mellesleg a hazai páholyokat is foglalkoztatták. A Demokrácia páholy április 17-i ünnepi munkáján például Feleki Béla helyettes főmester a megújulásról beszélt, hogy páholyon belül két csoportot is létrehoztak, az egyik a gyermekvédelmet, a nőkérdés megoldásának előkészítését, és a munkásmozgalmak elősegítését tűzte ki feladatának. A másik, idézem: „a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit az általános, titkos választói jogban, a progresszív adózásban és az ingyenes népoktatásban látja megvalósítva”.

Ne feledjük el azt sem, hogy ekkoriban még nem választódott szét a politika és a mazonéria. A Kelet 1905-ös kiadványa /mint érdekességet jegyezném meg, hogy a Gelléri Mór felelős szerkesztésében megjelent közlöny címoldalán az olvasható, hogy nyomatott Márkus Samu testvérnél V. Báthory-utcza 20. Magyarán nem kellett akkoriban még különösebben bujkálnia egy testvérnek, ha címlapra merészkedhetett./, szóval a Kelet felsorolja, hogy a nemrég lezajlott választások után hány testvér maradt a parlamentben. Hogy korábban 40 szabadkőműves tagja volt a Háznak, tíz testvér kimaradt, most 38-an vannak. Ezek közül a Corvin Mátyás, Galilei, László király, Losonczy, debreczeni Haladás, Honszeretet 1-1, a Reform páholy 2 taggal, a Demokrácia páholy 9 aktív taggal van képviselve. Hozzáteszik, hogy a többiek szabálytalanok, jórészt fedezett testvérek, vagy régi elaludt páholyok tagjai. A 17 aktív testvér közül 5 a szabadelvű párthoz, 12 a függetlenségi párthoz tartozik.
Ugyanakkor nem lehet nem észre venni, hogy már megkezdődött az elkülönülés, és nem feltétlenül szabadkőműves oldalról. Az egyik korabeli fővárosi lap beszámolt a 48-as Kossuth párt gyűléséről, ahol a megválasztott elnök kimondatta a párttal, hogy minden polgár tagja lehet a helybeli 48-as Kossuth pártnak, csak éppen az, akiről tudva van, hogy szabadkőműves, nem vehető fel a párt kötelékébe. A Kelet szerkesztője némi gúnnyal jegyzi meg, hogy talán nem tudják, hogy Kossuth Lajos is az volt, s hogy ”a Kossuth pártban 17 szabadkőműves képviselő van, akik közül 12 még ma is aktív”.
A szabadkőműves ellenességre jellemző, hogy az olasz szocialista párt 1905-ben két kérdésben is megszavaztatta híveit. „1. Ha egy párthívünk szabadkőműves, kompromittálja-e ez politikai és szociális függetlenségét, 2. Azok a szocialisták, akik szabadkőművesek, kizárassanak-e a pártból?” Az első kérdésre 1007 igen és 152 nem, a másodikra 9163 igen és 1175 nem szavazat érkezett, tehát a többség nem tartotta összeférhetőnek a szabadkőművességet.
Itthon pedig kisebb vihart kavart a győri főgimnáziumnak az az akciója, hogy végzős diákjaival aláíratta azt a fogadalmat, hogy mivel „a szabadkőmívesség nemcsak a vallásra, de a hazára nézve is veszedelmes tanokat hirdet, hogy célja nem más, mint fölbontása azon szent viszonynak, melyben mi magyarok immár ezer éve vagyunk egyházunkkal, hogy meg akarja szüntetni, el akarja oltani bennünk a hazaszeretet lángját… becsületszavunkat adjuk, és aláírásunkkal ünnepélyesen fogadjuk, az egyháztól tiltott titkos társulatokba be nem lépünk.”

De hagyjuk a politikát, és inkább azt vizsgáljuk meg, mivel foglalkoztak 1905-ben a hazai kőművesek. A jótékonykodás volt ennek az időszaknak a legjellemzőbb tevékenysége. Az ismertebbek mellett most kettőt említenék meg, az Ingyenkenyér és az Ingyentej akciót. Az Ingyenkenyér-egylet beszámolója szerint tevékenységüket 1904. december 8-án kezdték és 95. március 15-én fejezték be. „Kiosztatott összesen 752 935 adag.”
November 30-án nyitotta meg az Ingyentej Izabella utcai kőbányai tejkiosztó helyiségeit. Naponta kétszer meleg tejjel és zsemlével láttak el több ezer gyereket.
A Kelet beszámol az 1904. december 1-én megnyitott, II. kerületi melegedő szoba és ingyenes leves osztó intézet tevékenységéről. Az intézet 103 napon át volt nyitva, ez idő alatt 44 218-an keresték fel. A látogatók közt kiosztottak 41 753 levest, 5147 kiló kenyeret, amit a már említett Ingyenkenyértől kaptak.
Livornóban a páholyok a magyar hajléktalan menedékházak mintájára éjjeli menedékhelyet létesítettek, amit az olasz király személyesen avatott fel, és tudván, hogy az szabadkőműves alkotás, köszönetet mondott a létesítőknek.
A testvéri cselekedetek mellett furcsa, disszonáns hangok is megjelentek. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsának 1095. évi, január 9-én megtartott rendes üléséről készült munkatábla egyértelműen bizonyítja, hogy az úgynevezett határszéli páholyok problémáit, a többség-kisebbség egymáshoz való viszonyát még Nagypáholyon belül sem tudták kezelni, ilyenformában maguk a szabadkőművesek is részesei voltak annak az elvakult társadalmi közgondolkodásnak, ami a soknemzetiségű ország felbomlásához vezetett.

Végül fussuk át, hova mehettünk volna munkára, mondjuk egy hétfő estén Budapesten. Hétfőn a Duna bal parti páholyok közül a Podmanitzky 45-ben a Demokrácia, a Szabadság, az Egyenlőség, a Testvériség páholyok este 7-kor kezdtek. A Nemzeti fél nyolckor, a Reform pedig nyolc órakor.
Ez csupán a hétfő este, és a bal partiak, hiszen Budán találkozott a Galilei, a Madách, a Hajnal. Annyi páholy volt akkoriban, hogy még szombaton is tartottak munkát, akkor a Deák dolgozott.

Néhány érdekesség még az évből, hála a Kelet gondos gyűjteményének. A norvégok új királya Hakon, öccsével együtt Dániában felvétetett a szövetségbe. Azért ott, mert a dán királyi család összes férfitagja szabadkőműves.
Talán ennél is érdekesebb az a rövid beszámoló, ami megemlíti, hogy a zanzibári szultán egy londoni páholynál jelentkezett felvételre, meg is szavazták, de felvétele előtt el kellett utaznia.